| általános bemutatás | felvezető utak | közeli táborhelyek |

Általános bemutatás

hajszál híján

Nyugati szomszédjától, a Pelágától alig egy méterrel marad le, némi képzavarral élve szinte csak a „célfotó” alapján tudjuk, hogy melyikük is a Retyezát legmagasabb csúcsa. Robusztus tömege és szinte az egész hegyet beborító kőtengerei egyértelműen tekintélyt parancsolnak. Ennek ellenére megmászása jó erőnlétben lévő túrázók számára, kedvező időjárási körülmények között nemigen okozhat nehézséget. Mindössze arra érdemes jobban odafigyelni, hogy ne keveredjünk le a jelzett útról, az ugyanis aránylag stabil köveken vezet.

A csúcsról körbetekintve jól szemügyre vehetjük a szomszédos csúcsokat: nyugatra a Pelágát, délre a Kuszturát (Vf. Custura) és a Kis-Papusát (Vf. Păpuşa Mică), keletre a Nagy-csúcsot (Vf. Mare). Délkeleti irányban a Borbátvíz (Râu Bărbat) mély völgye tátong alattunk, egy kis mászkálással pedig rápillanthatunk a hegy lábánál fekvő összes tengerszemre: a Rossz-völgy tavaira, a Pelága-tóra és a Mély-tóra (Lacul Adânc). Tiszta időben kivehető a messzeségben több szomszédos hegycsoport (Páreng, Vulkán stb.) kontúrja is.

Nyugati irányban a Pelága, távolban a Retyezát-csúcs
Fotó: © Budai Péter, 2007

Északnyugatra a Rossz-völgy katlanának tengerszemei
Fotó: © Budai Péter, 2007

Kelet felé a Borbátvíz völgye - jobbra a déli, balra az északi főgernc
Fotó: © Budai Péter, 2007

Említést érdemel, hogy a XVIII. század derekán készített első katonai felmérés térképe a csúcsot még Sztina di Riu névvel jelöli, bár a hegy délnyugati oldalán, a Pelága-tó mellett Papussa felirat is szerepel. Hunfalvy János 1865-ben kiadott „A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása” című művének 3. kötetében a Lepusnyik forrásvidékének leírásánál (441. oldal) ismét a Sztina di Riu név bukkan fel, talán épp a katonai térkép hatására. Bár a földrajzi nevek gyökeres megváltozása nem egyedi jelenség (a Retyezátban nagy valószínűséggel ez történt a Bukura-csúcs és a Pelága-csúcs esetében), a Papusa talán kivételt képez. A Stâna de Râu elnevezés (jelentése: „esztena a folyónál”) ugyanis ma is létezik, méghozzá a Papusa délkeleti oldalának tövében, a Borbátvíz völgyének felső részét hívják így - elképzelhető, hogy az egykori térképészek az adatfelvétel során ezt értelmezték tévesen a csúcs neveként (mint az számos hasonló esetben megtörtént az erdélyi helyszíneken). A „Papusa” nevet egyébként több másik hegy is viseli Romániában. A szónak több jelentése létezik, tekintve hogy a legtöbb hegynevet havasi pásztorok adták, ezek közül talán a legkézenfekvőbb a sajtkészítéshez köthető: egy bizonyos sajtolóformába helyezett sajtdarabot hívnak így.

| általános bemutatás | felvezető utak | közeli táborhelyek |

Felvezető utak

nyugati irányból

metszet

A Bukura-tó mellől induló jelzett turistaút előbb felvisz a Pelága-csúcsra, majd onnan leereszkedik a Pelága-nyeregbe (Şaua Palegii, 2285 m). Itt elválik az északi főgerinc könnyített, Rossz-völgybe leereszkedő piros kereszt jelzésétől (leágazási lehetőség a Pietrele és Encián menedékházak felé). A nyeregből aztán a nem túl kitett, de végig köves gerincen emelkedik egészen a csúcsig (helyenként hatalmas kőlapokon kell átkelnünk). A jelzés sárga színe több helyütt nehezen vehető ki a kőtengert borító zuzmók miatt, ezért ködös időben fokozott figyelemmel járjunk el!

Az útról megcsodálhatjuk a Papusa markáns északi letörését
Fotó: © Damján Zoltán, 2013

északkeleti irányból

metszet

Az északi főgerinc turistaútjának Nagy-csúcs alatti nyereg (Şaua Vf. Mare, 2346 m) és Papusa-csúcs közötti szakasza a Zárt kapuk (Porţile Închise) nevű, nehezen járható gerincszakaszon át vezet, vadregényességét a festői szépségű Zergebak-tó látványa színezi. A Zárt kapuk után rövidesen egy gyepes tetőre érünk. Itt ösvényünk rövid időre eltűnik, de az irányt tartva hamarosan újra rátalálhatunk a gerinc déli oldalában nagyjából szintben traverzáló csapásra. Alattunk bal kéz felől a Mély-tó (Lacul Adânc) kisebb vízfelülete, előttünk pedig már a Papusa zömök tömbje látható. A kiindulópontként említett Nagy-csúcs alatti nyereg jól megközelíthető a Pietrele turistaközpont felől a piros háromszög jelzésen (a Gáles-tó érintésével), valamint a Baléja menedékház felől a piros sáv jelzésen (az északi főgerinc útvonalának ez a szakasza azonban ritkán járt, elhanyagolt).

A Papusa keleti oldala és a Kis-Papusa
Fotó: © Budai Péter, 2007

délkeleti irányból

metszet

A Kusztura-csúcs (Vârful Custura, 2457 m) felől érkező turistajelzés a déli és északi főgerinceket összekötő gerincen vezet. A Kuszturáról való ereszkedés során a kék háromszög jelzés is kíséri, aztán nagyjából félúton, a Kusztura-nyereg (Şaua Custurii, 2285 m) előtt ez utóbbi leágazik a Borbát-völgyi sátorozóhely felé. Következő feladat a Kis-Papusa (2370 m) átmászása, amely kellő körültekintést igényel, mert ezen a szakaszon elkeskenyedik a gerinc (főleg nedves időben nő meg komolyan a megcsúszás, lezuhanás veszélye). Az esetleges izgalmakat a „nagy” Papusa csúcsára felvezető emberes emelkedő feledteti.

| általános bemutatás | felvezető utak | közeli táborhelyek |

Közeli táborhelyek

A Papusához legközelebb a Bukura-tavi, a Borbát-völgyi, valamint a Pelága-réti sátorozóhelyeket találjuk (utóbbi felől 2012 ősze óta kék pont jelzésű turistaúton juthatunk fel a Pelága-nyeregbe, a Pelága-tó érintésével). Ez azonban csak légvonalbeli közelség, mindegyik felől több száz méteres emelkedőt kell leküzdeni a csúcsig. Ebből a szempontból nincs sokkal kedvezőtlenebb helyzetben az Encián menedékház és a Pietrele turistaközpont sem.. A menedékházaktól, illetve a Bukura-tó felől indulva a Papusa mellett lehetőség nyílik (esetenként kötelező jelleggel) egyik-másik szomszédjának megmászására is. Ne feledjük megmustrálni az útba eső tengerszemeket sem!

Sátorozás a Bukura-tó déli partján
Fotó: © Budai Péter, 2007