Kirándulás a Retyezátra

Illyés István leírása 1937-ből¹ (szöveghű változatban)

Aki a Retyezátra óhajt kirándulást tenni, alaposan fel kell készülnie, mert ez a ma már nemzeti parknak nyilvánított és a természetjárók által egyre gyakrabban látogatott hegységünk még szűkölködik a hálási és élelmezési lehetőségeket nyujtó menedékházakban. Mi is tekintélyes zsákokkal utazunk le Lupényba, hogy ott kirándulásunkat megkezdjük. A hosszú vonatozás alatt a Petrozsény–Lupény közötti útszakasz bővelkedik a legváltozatosabb természeti szépségekben. Innen már a Retyezát egyes gerinceit és csúcsait is láthatjuk. A Páring is látszanék, ha nem volna épen hatalmas ködfelhőkbe burkolózva.

Lupényből szekérrel megyünk végig a Zsil-völgyén, a 18 km-nyire fekvő Câmpul lui Neag² hegyi faluig. A szekér a rossz állapotban levő úton 3 óra alatt ér be a szép fekvésű faluba. Itt legjobb az erdésznél meghálni, ha van még nyaralók által le nem foglalt hely. Most épen nincsen és így parasztházban, szénaágyon kell aludnunk. Az itteni lakosság igyekszik kihasználni a természetjárók kiszolgáltatottságát, ezért ajánlatos az árakat illetőleg előre megalkudni. Teherhordó lovat Holländer korcsmáros segítségével lehet kapni. Itt a napidíj nincsen megszabva, mint Malomvizen és nekünk is csak nehezen sikerül egy lóra napi 150 lejben megállapodni. Másnap tovább indulunk a Zsil-völgyében, az áradások által megrongált úton, majd a Buta-patak vadregényes völgyébe térünk el. Innen nézve a Piule szolgáltatja a legérdekesebb látnivalót, de szép a kilátás a Regát felőli hegyekre is. Öt órai út után érkezünk meg a Buta esztena közelében levő, 1936-ban épített vadászházhoz, mely a „Dragoş-Voda” vadásztársaság tulajdona³. A természetjárók itt szíves fogadtatásra találnak s bármely egyesület tagjai kedvezményben részesülnek (60 lej helyett 35 lej éjszakánként). A ház felügyeletével megbízott székely ember mintaszerű rendet tart. A ház jelenleg tele van aggatva növénygyüjtő lapokkal, mert egy botanikusokból álló lengyel társaság gyüjti itt nehány nap óta a Retyezáton gazdag változatban előforduló növényeket. Este alkalmunk van látni, amint a szomszédos esztena közeléből a pásztorok tüzes csóvákkal űzik el a medvét. Magát a medvét sajnos nem látjuk, sőt a ház őrzője sem látott még egyet sem, pedig állítólag sok van és az állatállományban nagy károkat okoz. Estefelé felmászunk az ide egy órányira levő Buta csúcsra (1977 m) melyről már jól láthatók a Retyezát központi fekvésű csúcsai és gerincei. A csúcsokat eltakaró és a katlanokban gomolygó felhők, az esti félhomály, az egész vidék rendkívüli vadsága szinte félelmetes jelleget kölcsönöznek az elénk táruló képnek. Csaknem valószínűtlennek tűnik fel, hogy holnap este ebben a rejtelmes sziklavilágban ütjük majd fel sátrunkat.

A Bukura-tó a Retyezátban. Illyés István felvétele.

A következő nap reggel ugyanezt a képet szemléljük a Papusa gerincről⁴, a reggeli napfény által megszelidítve, barátságosabbá téve, anélkül, hogy nagyszerűségéből valamit is veszített volna. A Slăvei-gerinc, a Judele, Bukura-kapu, Bukura-csúcs, Custura Bucurii, Peleaga, Papusa és sok más csúcs és gerinc csodaszép körképe a maga teljességében csak innen látható. A Lăpuşnicul-Mare völgybe leereszkedve annak tulsó oldalán ütünk tanyát. A Buta vadászháztól idáig 2½ órát tartott az út. Elkészítjük a sátrat és a Bukura patak mentén a Bukura-tóhoz (2041 m) megyünk el, kőtuskókra helyezett kis darab kövekkel jelzett mesgyéken. Másfélórás emelkedő után pillantjuk meg a hatalmas tengerszemet, melynek változatos szépségeiben még sokáig gyönyörködünk. A tó melletti sátorban temesvári tagtársakkal találkozunk. Az Anna- és a Lya-tó megtekintése után a temesváriak sátrában pihenünk meg, majd másnapra a Peleaga csúcsán találkozót adva egymásnak, visszatérünk sátortanyánkhoz. Itt lovas emberünk már hatalmas tüzet táplál. Felettünk gyönyörű csillagos égbolt, körülöttünk hatalmas fenyők, előttünk a jóleső meleget árasztó tűz, – ilyenkor érzi az ember igazában a természettel való közösségét.

Reggel a Bukura- és a Peleaga-völgy közötti gerincre megyünk fel, mely a Peleaga-csúccsal összefügg. Már útunk elején remek kilátásunk van a Piule-ra, Papusa-gerincre, Drăgsan-ra és a csodaszép Slăvei-gerincre. Később a Peleaga-völgy oldalából a Custura- és a Papusa-csúcs látványa nyügöz le. Itt látjuk a zergéket is, melyek hozzátartoznak minden valamirevaló retyezáti kiránduláshoz. A hatalmas kőhalmazokon nehezen jutva előre, 2½ óra alatt érjük el a Peleaga 2511 m magas csúcsát, ahol temesvári tagtársainkkal megbeszélésünkhöz híven találkozunk. Várakozásunk feszültsége egyszeriben feloldódik az innen látható körkép páratlan nagyszerűségében. Hazánk egyik legmagasabb csúcsán lenni tiszta, napsütéses időben, egy szépségekkel ennyire megáldott helyen, lehet ennél nagyobb jutalma a természetjáró fáradozásainak. Két órát időzünk a csúcson, hogy a látvány minden részletét alaposan szemügyre vehessük. Ha nyugatra tekintünk, a büszkén kiemelkedő Retyezát-csúcs ejt bámulatba, de ott vannak még a Bukura, Judele, Slăvei, Zenoga, Sasok csúcsa⁵ is, együttesen alkotva meg azt a hegykoszorút, melynek katlanjaiban az ide oly szépen csillogó tengerszemek vannak elrejtve. Délre nézve, a Papusa vonulata képezi a kiinduló pontot a Piule, Albele, valamint sok más csúcs megszemléléséhez. Keleten a legérdekesebb látványt a Custura hatalmas tömege nyujtja. Mögötte a Gruniul, Lazărul egymásután sorakozó gerinceivel. Ettől balra a Papusa-csúcs, Vârful Mare és Vârful Valea Rele, majd egészen északra a Vârful Pietrile, valamint számtalan más csúcs és a messzeségben előtűnő falvak és folyók adják meg a kilátás teljességét.

A gerincen folytatjuk tovább az utat a Peleaga nyugati irányba haladó gerincének csipkézett sziklanyulványai⁶ mellett, át a Custura Bucurii-n egészen a Curmătura Bucurii nevű átjáróig. A Retyezáton a gerincvándorlás rendszerint idegkimerítő, kőről-kőre való ugrálást jelent, miért is a völgyi utak és a völgyből való közvetlen felmászás előnyben részesítendő. Mi is két és félórai fárasztó mászkálás után érkezünk az előbb említett nyeregre, és egy búcsúpillantást vetve a gyönyörűen csillogó Bukura-tóra, tovább megyünk a Pietrile völgyben, ahol reggeli megbeszélésünk szerint lovas emberünkkel találkozunk. 2 órás út után érkezünk meg a Touring Club újonnan épített, a Sztenisora-völgy kezdeténél levő menedékházába⁷, mely a dévai és a hátszegi természetkedvelők részéről igen nagy látogatottságnak örvend. A ház legkönnyebben a simeria-lupényi vasútvonal Băieşti nevű állomásról közelíthető meg. Innen Nucşoara falu 12 km, a falutól a menedékház kb. 4 óra.

A házból a Retyezát-csúcsra, a Bukura-tóvidékére, a Galesu-tóhoz lehet egynapos kirándulásokat tenni. Mi ez utóbbit választjuk, és a Valea Pietrile, Valea Rea völgyeket keresztezve jutunk el a Galesu-völgybe, majd a Vârful Mare és Vârful Valei Rele gerincei által képezett katlanba, melyben az ugyancsak hatalmas tó fekszik. A menedékháztól három és fél óráig tart az út, ha az ember megtalálja a Retyezáton alkalmazott jellegzetes kő-jelzéseket, melyek egyes helyeken, különösen gyepes helyeken, ahol nincs kő, teljesen kimaradnak⁸. Ellenkező esetben sokáig lehet barangolni. Hazajövet nekünk is 4 óráig tartott az út a jelek elvesztése miatt. A tónál rövid ideig maradhatunk és így azt teljes pompájában nem is láthatjuk, mert a katlanba köd telepedik be. Rövidesen az eső is megered. Így csak ízelítőt kapunk és ösztönzést, hogy mihelyt tehetjük, ismételten felkeressük ezt a különlegesen szép fekvésű tavat.

Lábjegyzetek (Budai Péter)

¹Megjelent az Erdély XXXIV. évfolyamának 11-12. számában (99-102. oldal), 1937-ben.

²Kimpulunyág, eredeti nevén Nyakmező, ekkoriban még csak egyszerű momorlán falu. 1980-ban nyílt meg első szénbányája, ami néhány évvel később magát a falut is „felfalta” (lakosait Urikányba telepítették át). A bányászat 1990-es évek végéig folytatódott, miután az egykori falu helyét elfoglaló külszíni fejtést vízzel árasztották el.

³Valószínűleg a jelenlegi Buta-menedékház elődjéről van szó.

⁴Itt a Buta (Plaiul Mic) nyereg és a Kusztura-csúcs közötti gerincről van szó (a nyeregben lévő Papusa-tavacskák elnevezése is ebből vezethető le), amely nem keverendő össze a Papusa és Kusztura csúcsokat összekötő gerinccel.

⁵Ilyen nevű csúcsot más források nem említenek. Elképzelhető, hogy a szerző a hasonló hangzású Şesele névből (melynek jelentése egyébként: sík, lapályos) „magyarosított”, bár ez a fajta magatartás egyáltalán nem jellemző az írásra.

⁶Természetesen a Pelága agyarairól van szó.

⁷A szerző az egykori Pietrele menedékház első látogatói között lehetett (a ház történetéről honlapunk múltidéző rovatának cikke bővebb részletekkel szolgál).

⁸Ebben szerencsére jelentős fejlődés történt a cikk megírásának idejéhez képest: ma már nem csak kőrakások alapján lehet tájékozódni a Retyezátban, hanem szabványos turistajelzés-hálózat kalauzolja az ide látogatókat.