| Retyezát | sárkányok földje |

A Retyezátról

a hegység bemutatása, szigorúan dióhéjban

A Retyezát távlati képe Hátszeg felől
Fotó: © Szabó Máté, 2008

A Retyezát (románul: Munţii Retezat) túlnyomó részét főként gránit-grandiorit, kisebb részben pedig kristályos pala alkotja. A hegység vázát két, egymással nagyjából párhuzamosan futó főgerinc és az őket féltávon összekötő gerincszakasz adja (felülnézetben egy fektetett H betűre emlékeztet). Az északi főgerinc magasabb déli párjánál, középső részén mintegy 18 km hosszan egy ponton sem ereszkedik 2000 m alá. Észak felé több oldalvonulat is kiágazik belőle. A déli főgerinc cserébe egy nagyszerű mészkővonulattal, a Kis-Retyezát (Retezatul Mic) néven emlegetett karsztos területtel büszkélkedhet.

A szomszédos Godján-, illetve Tulisa-hegységgel szintén a déli főgerinc teremti meg a kapcsolatot (délnyugat, illetve kelet felé). Északon a széles Hátszegi-medence választja el Kudzsiri- és Ruszka-havasoktól, déli határát a Román-Zsil képezi a Vulkán-hegység felé, nyugaton pedig a Sebesvíz a Szárkő-hegység felé. A Kárpátok fő vízválasztója a déli főgerincen húzódik, ettől északra a patakok a Sztrígy folyó közvetítésével a Marost, délre pedig a Zsil folyót táplálják.

Noha legmagasabb pontja, a 2509 méteres Pelága alatta marad a Déli-Kárpátok csúcstartóinak, a Retyezát vad, egykor jégárak által gyalult felszíne, az eljegesedés után visszamaradt több mint 80 varázslatos tengerszeme, valamint gazdag élővilága révén mégis az egész régió legfelkapottabb turistacélpontja. A hegység vízzáró kőzetein lefutó patakok mentén több impozáns vízesésben is gyönyörködhetünk (Lolája, Csumfu, Nagy-Lepusnyik stb.). A Kis-Retyezátban pedig számos barlang és mély zsomboly található. E földalatti képződmények többsége azonban szigorúan védett és csak engedéllyel járható (sok közülük kizárólag felszereléssel). A karsztvidék felszíni látványosságai (Jorgován-kő, Buta-szoros, Szkorota-szurdok, Szkokul-szoros) viszont szabadon látogathatóak.

Az egykori határvidéket napjainkban magyar, román, cseh és lengyel bakancsos turisták egyaránt lelkesen barangolják (évente mintegy 35000 látogató keresi fel a hegységet). Főidényben biztosan nem leszünk egyedül, ugyanakkor nem kell magas-tátrai zsúfoltsággal sem számolnunk. A Retyezát Magyarországról és Erdélyből autóval vagy vonattal egy napon belül elérhető. Nos, mi kellhet még...? Hadd idézzem itt Jancsik Pétert, a Retyezát-hegység c. túrakalauz szerzőjét:

„Minden, magára valamit is adó magyar turista legalább egyszer felkeresi, hogy megcsodálhassa fenséges tájait, de ha egyszer meglátogatta, akkor örökre rabja marad a hegymászás szenvedélyének és a Retyezátnak.”

| Retyezát | sárkányok földje |

Sárkányok földje

fenevad@retyezat.ro

Legendák elbeszélése szerint réges-régen sárkányok uralták a magas hegyvidéket. Közülük az utolsó vesztét állítólag egy leányrablási ügy okozta. Az elrabolt kedvese, egy bizonyos Jorgován nevű fiatalember ugyanis nem tágított, amíg halálos sebet ejtve el nem űzte a fenevadat (természetesen az első próbálkozás még sikertelen volt, másodjára azonban felülkerekedett az állhatatos ifjú). Napjainkban a Retyezát tehát sárkány-szempontból kimondottan biztonságosnak mondható. A győzedelmes fiatalember nevét a küzdelem helyszíneként megjelölt Jorgován-kő őrzi a Kis-Retyezátban.

A fenti történettől függetlenül, de a témakör okán mindenképp itt említendő, hogy a környéken sok millió évvel ezelőtt dinoszauruszok éltek. A Hátszegi-medencében található Szentpéterfalva (Sânpetru) határában még a XIX. század végén kerültek elő késő krétakori őshüllőleletek az ottani üledékes kőzetformációból. A terület akkori birtokosa, báró Nopcsa Ferenc hatásukra kezdett el paleontológiával foglalkozni és lett elismert szaktekintély a tudomány e területén.

Növényevő dinoszaurusz fogai a Hátszegi-medencéből
Fotó: © Főzy István