Turistautak
| általános tudnivalók | útinformációk |
Általános tudnivalók
a gyalogsztrádákról
Jelzésrendszer
A Retyezát turistaútjain a Romániában „szabványos” három szín (piros, sárga, kék), illetve négy forma (sáv, kereszt, háromszög, pont) kombinációjával találkozhatunk kövekre, fák törzsére vagy fém oszlopokra festve. Említést érdemel még a szigorúan védett Gemenele rezervátum határára figyelmeztető, nem szabványos (igaz, nem is turistautat jelölő) piros négyszög. A jelzések állapota vegyes: az esetek többségében kellő gyakorisággal elhelyezett és rendszeres időközönként felújított jelek kalauzolnak, ám akadnak útvonalak, amelyekre ez kevésbé igaz. A kőtengerrel borított részeken időnként kisebb-nagyobb kőrakások is mutatják az utat. Ezen „kőbabák” segítsége különösen jól jön a zöldessárga zuzmó-mátrixba remekül beleolvadó sárga színnel jelzett utak esetében (főleg ködös időben).
Irányjelző pózna (Pietrele-völgy)
Fotó: © Budai Péter, 2009
Kőre festett jelzések (Retyezát-csúcs)
Fotó: © Budai Péter, 2012
Karakter
A turistautak jellege alapvetően a tengerszint feletti magasság és a terepviszonyok függvényében változik. A hegylábi régió erdőségeiben változatos a helyzet: kényelmes talajúttól a köves ösvényig bezárólag bármi előfordulhat. A szálerdőből kiérve jellemzően köves (helyenként havasi gyepbe betaposott vagy beleásott) ösvények vezetik a vándort; eleinte törpefenyő foltokba vágott folyosókon, majd egyre inkább nyílt terepen. A csúcsrégióban az ösvény jelleg gyakran meg is szűnik, csak egyik méretes szikláról a másikra átszökkenve követjük a jelzést. Olykor pedig a gyepen vezető csapások is belevesznek a növényzetbe. Ilyenkor térképről vagy GPS készülékről leolvasott irány szerint, illetve – ha lehetséges – a környező terep alapján tájékozódva mehetünk tovább, remélve hogy újra megtaláljuk az elveszett fonalat. Törpefenyvessel benőtt részeken viszont ne játsszunk felfedezősdit, a sűrű növényzetben ugyanis kilátás híján nagyon könnyű eltévedni, ám annál nehezebb egy tapodtat is előrehaladni. Mesterséges biztosítással („láncos rész”) egyedül a Papusa északkeleti gerincének csorbájában (a Zárt kapuk felé vezető úton), valamint a Bukura főcsúcsának nyugati oldalában (a Retyezát-csúcs felé vezető úton) találkozhatunk. Az előbbi esetben egy régebben kihelyezett, vékonyka acélsodrony „segíti” a kisebb sziklaszöktető leküzdését; az utóbbi helyen viszont már új, vastag acélkábel nyújt biztosabb fogást néhány méternyi kitett szakaszon.
Az utak bejárása a nagy szintkülönbségek miatt általában jó erőnlétet kíván meg, de nem igényel különösebb technikát (túrabotok használata azért sokat segíthet). Nagyobb odafigyelésre csak a meredek, kőomladékos hegyoldalakban, vagy a kitettebb gerinceken vezető útszakaszok esetében van szükség. Télies (havas, jeges) körülmények között természetesen a máskor egyébként könnyen járható hegyoldalak és gerincek is igencsak komoly veszélyforrásokká válhatnak (lavina, kicsúszás, hópárkány leszakadás), ezért a Magas-Retyezátban való téli túrázás kizárólag megfelelő tapasztalattal rendelkező, felkészült hegyjárók számára ajánlott.
Köves ösvény a Kapu-váll felé
Fotó: © Antony Borel, 2007
A Retyezát erdőrengetegében
Fotó: © Budai Péter, 2008
Az alábbi útlajstrom a Retyezát turistajelzéssel ellátott útvonalainak túlnyomó részét felöleli. A felsorolt utak többségéhez kattintással megjeleníthető részletes vagy általános útleírás, illetve útvonalmetszet tartozik, valamint az összes útvonal megtekinthető GPS alapú interaktív térképünkön is. A megadott időtartamok irányadóak – természetesen egyéni kondíciótól függ, hogy ki mennyi idő alatt teljesít egy adott távot és szintet. A feltüntetett szintemelkedések és süllyedések a megadott irányra vonatkoznak.
Az útvonalhálózatban legutóbb 2012 őszén történt nagy változás: ekkor több, korábban jelzetlen ösvényt is turistajelzéssel láttak el. Így például a Pelága-rétről a Pelága-tó érintésével a Pelága-nyeregbe vezető régi pásztorösvényt immár kék pont jelzi, a Borbát-völgyi esztena felől a Zergebak-tó érintésével a Zárt kapuk gerincéléhez felkapaszkodó ösvényt pedig piros pont. Új jelzéssel látták el továbbá a Râuşor turistaközpontból a Prelucs-gerinc hátán a Retyezát-csúcsra vezető utat is (piros háromszög). Szintén a 2012-es év fejleménye a Zenóga-tó és Bukura-tó közötti két útvonalváltozat jelzéseinek változása (a Zsudele-nyergen át vezető út a korábbi piros pont helyett piros háromszög lett, míg a Szlevej-gerinc nyúlványát keresztező változatról ez utóbbi jelzés hivatalosan lekerült). A Bukura-katlan tavait körtúra formájában felfűző piros pont jelzést pedig kibővítették, így az útvonal most már a Lia-tavat is érinti. Ráadásként pedig: újra teljes hosszában szabadon járható a Rossz-völgy!
Az oldalon közölt információk naprakészen tartásában számítok a tisztelt Olvasók terepi tapasztalataira, bármilyen változás vagy kiegészítés bejelentését szívesen veszem.
Cârnic → (Pietrele) → Encián menedékház → Bukura-tó
11,5 km | 6-7 óra | +1200 m | –200 m | metszet (1) | metszet (2) | térképen
Buta-szoros → Buta-menedékház → Pelága-rét → Bukura-tó
14,8 km | 8-9 óra | +1500 m | -350 m | metszet | térképen
Pietrele → (Fenyvesek tava) → Gáles-tó → Nagy-csúcs nyerge → Nagy-csúcs
7,5 km | 3½-4½ óra | +1050 m | -100 m | metszet (1) | metszet (2) | térképen
Pietrele → Stânişoara-völgy → Retyezát-nyereg → Retyezát-csúcs
6 km | 4-4½ óra | +1000 m | metszet | térképen
Bukura-csúcs → Bukura-nyereg → Pelága-csúcs → Pelága-nyereg
3,6 km | 2-3 óra | +390 m | -510 m | metszet | térképen
Pelága-nyereg → Rossz-völgy → Tavacskák nyerge → Gáles-völgy
2,7 km | 1-1½ óra | +70 m | -380 m | metszet | térképen
Bukura-tó → Kapu-tó → Bukura-csúcs → Retyezát-csúcs
4,5 km | 3½-4 óra | +600 m | -100 m | metszet | térképen
Bukura-tó → Pelága-csúcs → Papusa-csúcs → Kusztura-csúcs
7,5 km | 5½-6 óra | +950 m | –530 m | metszet | térképen
Gura Apei → Lepusnyik-völgy → Pelága-rét → Pelága-tó → Pelága-nyereg
23 km | 8-9 óra | +1205 m | metszet | térképen
Papusa-csúcs → Zárt kapuk éle → Nagy-csúcs nyerge [→ Balája-rét]
1,9 km | 1½-2½ óra | +150 m | -270 m | metszet | térképen
Baléja-rét → Borbát-völgyi esztena → Kusztura-ablak
14,8 km | 7-8 óra | +1000 m | -200 m | metszet | térképen
Puj → Borbát-völgyi esztena → Zergebak-tó → Zárt kapuk éle
34,5 km | 10-12 óra | +1850 m | metszet | térképen
Râuşor → (Retyezát-tengerszem) → Lolája-nyereg
4,3 km | 3-3½ óra | +1000 m | -10 m | metszet | térképen
Râuşor → Raszka-völgy → Prelucs-gerinc → Retyezát-csúcs
7,6 km | 3½-4 óra | +1250 m | metszet | térképen
Paltina-nyereg → Jorgován-kő → Buta-nyereg → Kusztura [→ Făgeţel-nyereg]
14 km | 5-6 óra | +950 m | -450 m | metszet | térképen
Ha hasznosnak találod az itt található túraleírásokat és megteheted, támogasd a retyezat.ro fenntartását és fejlesztését hűtőmágnes vásárlással, adományozással, vagy utasbiztosítás kötésével!
A Retyezát déli vonulatának gerincén végigfutó piros sáv jelzés szervesen csatlakozik délnyugatról a Godján (Paltina-nyereg), illetve északkelet felől a Tulisa-hegység (Bükkös-nyereg) gerincútjaihoz. Keleti felében, a Kusztura-csúcs után a jelzés nagyon ritka és kopott (mondhatni, észrevehetetlen), ezért az alábbi leírás csak a Paltina-nyereg és a Kusztura-csúcs közötti részt ismerteti (bár tény, hogy az utóbbitól viszonylag élessé váló gerincen a Lázár-csúcsig egyszerű a tájékozódás, csak az északi leszakadásokra kell ügyelni). Kedvezőtlen látási viszonyok között a Kis-Retyezát széles, jellemzően havasi legelőként hasznosított, így tájékozódási pontokban nem mindig bővelkedő hegyhátain helyenként szintén nehezebben követhető a jelzés.
A Paltina-nyeregből a kihelyezett irányjelző pózna útmutatásának megfelelően keleti irányba indulunk el, a Lepusnyik-völgy felől ide becsatlakozó piros háromszög jelzéssel tandemben haladva. A karrmező köveire aránylag sűrűn felfestett jelzésünk hamarosan egyértelműen kirajzolódó ösvényen halad tovább, amely a Sztenuletye-havas (Vf. Stănuleţii) csúcsait dél felől kikerüli. A nyugati Sztenuletyén történő oldalazás közben enyhe emelkedésbe kezdünk, helyenként törpefenyő-foltokat is érintve. Később, kb. negyed óra múlva az emelkedő véget ér, és egy laposabb, gyepes részre érkezvén előbb bal kéz felé bukkan ki a keleti Sztenuletye süvege, majd az előttünk lévő kisebb kiemelkedés lágy gerincét megkerülve annak takarásából előbújik a Jorgován-kő impozáns nyugati sziklaletörése is. A gerinc túloldalán jobbra kanyarodva sűrű, de jól járhatóvá tett törpefenyvesben kezdünk ereszkedni, ami hamarosan nyílt, karrmezős térszínbe vált.
Ezen a gyepes hegyháton – egyértelmű csapás híján – helyenként előfordulhat, hogy kicsit eltérünk a földön szétszórt kövekre festett jelzéstől, de ne essünk kétségbe. A lényeg, hogy az előttünk lévő lapályra érkezve (melynek déli szélén hevenyészett esztena áll) egy balkanyarral a Jorgován-kő északi oldalát vegyük célba. Egy kisebb emelkedőt követően, a sziklafal északi végéhez közeledvén megtaláljuk az útközben esetleg elvesztett jelzést is. A füves rész széléhez érve aztán megkezdjük a Jorgován északi oldalának traverzálását. A meredek hegyoldalban előbb óvatosan leereszkedünk egy kicsit a köves-morzsalékos ösvényen, utána rövid ideig vízszintben oldalazunk, majd végül ismét kaptatni kezdünk felfelé, egyre jobban beleveszve a hegyoldalt benövő törpefenyőbe. Hamarosan egy nagyobb sziklához érünk, melynek felirata útelágazásra hívja fel a figyelmünket: itt intünk búcsút a jobbra lekanyarodó piros háromszög jelzésnek, amely előbb a Jorgován-kő, majd a Zsil-völgy felé folytatódik.
A piros sáv jelzés a keleties irányt megtartva halad tovább a Jorgován és az azt követő legközelebbi jelentős kiemelkedés, a Fehér-csúcs ( Vf. Albele) közötti széles, szelíden hullámzó hegyháton. Jórészt gyeppel borított, kényelmes ösvényünkről észak felé tekintve szépen látszik a Magas-Retyezát, délnek pedig a Vulkán-hegység vonulata. Jelzéseket továbbra is csak a néhol előbukkanó kövekre festve találunk, de a matematikai gerinc vonalát követve biztosra mehetünk, egészen amíg a Fehér-csúcs tömbje alá nem érkezünk. Itt ugyanis a hegy déli oldalát borító törpefenyvesbe vágott ösvényen halad tovább a turistaút, magát a csúcsot megkerülve. A túloldalon egy völgykezdeményben északnak fordulva ereszkedésbe kezdünk. Jobb kéz felé kisebb sziklás kiemelkedés mellett haladunk el (ennek lábánál, az ösvény közelében található a Kis-zsomboly mélyedése), előttünk kissé távolabb pedig a széles Szkorota-havas dús legelője terpeszkedik (rajta pásztorszállásokkal). Lejjebb érve becsatlakozunk a kelet-nyugati irányultságú Dréksán-völgyfőbe, de figyelmünk valószínűleg az előttünk lévő hegyoldal mély bevágása vonja magára, amit egy bővizű forrás (Izvorul Bolboroşi) hozott létre.
Utunkat e méretes vízmosás peremén haladva folytatjuk tovább, immáron ismét felfelé kapaszkodva. A hosszú hegyhát legtetejére azonban nem vezet fel jelzésünk, ehelyett 1900 m szintet elérve inkább annak északi, törpefenyővel benőtt oldalára térít el minket. Jutalmul az alattunk tátongó mély Lepusnyik-völgyet észak felől határoló Szlevej-gerincet tanulmányozhatjuk, a háttérből egyre jobban kilátszó Pelága és Papusa csúcsok tömbjével egyetemben. Lassanként – szinte észrevétlenül – újfent ereszkedésbe kezdünk, ezúttal az előttünk lévő 1879 m magas Buta-nyeregbe (Şaua Plaiul Mic), ahol keresztezzük a hegységet keresztirányban átszelő népszerű túraútvonalat. Az innen karnyújtásnyira lévő Papusa-tavak (Lacurile Păpuşii) mellett jóleső pihenőt rendelhetünk el, mielőtt folytatnánk vándorlásunkat a Magas-Retyezát felé.
A továbbiakban szükség is lesz erőtartalékainkra, ugyanis a csalókán közelinek tűnő Kusztura-csúcsig (Vf. Custura) még egy igen hosszadalmas, fárasztó kaptató vár ránk. A törpefenyőből nem sokkal a Buta-nyereg után kiérünk, a továbbiakban már többnyire havasi gyepen haladva gyűrjük le az előttünk álló mintegy 580 m szintemelkedést. Kövekre festett jelzésünk némi odafigyeléssel jól követhető, bár itt már viszonylag sűrűn találkozunk útjelző oszlopokkal is (ködös időben pedig a gerinc vonala szintén kielégítő kalauznak bizonyul). Menet közben a nyílt terepnek köszönhetően észak felé végig pazar kilátásunk lesz a hegység mozgalmas központi részére, hátranézve pedig áttekinthetjük a Kis-Retyezátban bejárt útvonalunkat. Nagyjából 2200 m magasságba érve egy kisebb platóra érkezve elbandukolunk a Papusa-Kusztura (Vf. Păpuşa Custurii) 2209 m magas kiemelkedése mellett, s északkelet felé tartva nekivágunk az utolsó szakasznak. Itt már egyre több kő kerül a talpunk alá, ami azzal az előnnyel jár, hogy a jelzések is gyakoribbak lesznek. Ennek a körülménynek kb. 2300 m magasságban vesszük hasznát, ahol éles jobbkanyarral fordul a csúcs felé a jelzett út (bár tény, hogy az egynemű hegyoldalon bármilyen útvonalat választva hasonló erőfeszítéssel érhetünk fel). A csúcsra már kőlapokon egyensúlyozva kapaszkodunk fel, fáradalmainkért a Borbátvíz völgyébe és a Kusztura-Gruniu gerincre adódó szép panoráma kárpótol. Gerincvándorlásunkat innen a sárga kereszt jelzésen folytathatjuk tovább a Papusa-csúcs irányába.
Télen az útvonal megközelítése, valamint a Jorgován-kő északi oldalának keresztezése lavina-, illetve kicsúszásveszélyes, ezért csak komoly téli tapasztalattal rendelkezők számára ajánlott!
Utoljára frissítve: 2015/11/17
Zsil-völgy → Piule-Plésa gerinc → Szkorota-nyereg → Buta-menedékház
11,9 km | 7-8 óra | +1200 m | -560 m | metszet | térképen
Zsil-völgy → Szkorota-völgy → Szkorota-nyereg → Buta-menedékház
7,6 km | 3-4 óra | +810 m | -340 m | metszet | térképen
Câmpuşel-vadászház → Jorgován-kő → Paltina-nyereg → Berhina-rét
9,6 km | 5-6 óra | +950 m | -900 m | metszet | térképen
Retyezát túrakalauz – könyvajánló
A hegység önálló felfedezéséhez igyekszik segítséget nyújtani két kötetre bontott, konkrét túraajánlatokat bemutató Retyezát túrakalauzom, melynek első, túlnyomórészt egynapos felfedező túrákat tartalmazó kötete megrendelhető.
A részletes, fotókkal illusztrált útleírásokat informatív szintgörbék és útvonalvázlatok egészítik ki. Méret és kialakítás tekintetében a könyv túrazsákban vagy kabátzsebben is kényelmesen elférő, kimondottan terepi felhasználásra szánt, praktikus darab.
×
