Turistautak
| általános tudnivalók | útinformációk |
Általános tudnivalók
a gyalogsztrádákról
Jelzésrendszer
A Retyezát turistaútjain a Romániában „szabványos” három szín (piros, sárga, kék), illetve négy forma (sáv, kereszt, háromszög, pont) kombinációjával találkozhatunk kövekre, fák törzsére vagy fém oszlopokra festve. Említést érdemel még a szigorúan védett Gemenele rezervátum határára figyelmeztető, nem szabványos (igaz, nem is turistautat jelölő) piros négyszög. A jelzések állapota vegyes: az esetek többségében kellő gyakorisággal elhelyezett és rendszeres időközönként felújított jelek kalauzolnak, ám akadnak útvonalak, amelyekre ez kevésbé igaz. A kőtengerrel borított részeken időnként kisebb-nagyobb kőrakások is mutatják az utat. Ezen „kőbabák” segítsége különösen jól jön a zöldessárga zuzmó-mátrixba remekül beleolvadó sárga színnel jelzett utak esetében (főleg ködös időben).
Karakter
A turistautak jellege alapvetően a tengerszint feletti magasság és a terepviszonyok függvényében változik. A hegylábi régió erdőségeiben változatos a helyzet: kényelmes talajúttól a köves ösvényig bezárólag bármi előfordulhat. A szálerdőből kiérve jellemzően köves (helyenként havasi gyepbe betaposott vagy beleásott) ösvények vezetik a vándort; eleinte törpefenyő foltokba vágott folyosókon, majd egyre inkább nyílt terepen. A csúcsrégióban az ösvény jelleg gyakran meg is szűnik, csak egyik méretes szikláról a másikra átszökkenve követjük a jelzést. Olykor pedig a gyepen vezető csapások is belevesznek a növényzetbe. Ilyenkor térképről vagy GPS készülékről leolvasott irány szerint, illetve – ha lehetséges – a környező terep alapján tájékozódva mehetünk tovább, remélve hogy újra megtaláljuk az elveszett fonalat. Törpefenyvessel benőtt részeken viszont ne játsszunk felfedezősdit, a sűrű növényzetben ugyanis kilátás híján nagyon könnyű eltévedni, ám annál nehezebb egy tapodtat is előrehaladni. Mesterséges biztosítással („láncos rész”) egyedül a Papusa északkeleti gerincének csorbájában (a Zárt kapuk felé vezető úton), valamint a Bukura főcsúcsának nyugati oldalában (a Retyezát-csúcs felé vezető úton) találkozhatunk. Az előbbi esetben egy régebben kihelyezett, vékonyka acélsodrony „segíti” a kisebb sziklaszöktető leküzdését; az utóbbi helyen viszont már új, vastag acélkábel nyújt biztosabb fogást néhány méternyi kitett szakaszon.
Az utak bejárása a nagy szintkülönbségek miatt általában jó erőnlétet kíván meg, de nem igényel különösebb technikát (túrabotok használata azért sokat segíthet). Nagyobb odafigyelésre csak a meredek, kőomladékos hegyoldalakban, vagy a kitettebb gerinceken vezető útszakaszok esetében van szükség. Télies (havas, jeges) körülmények között természetesen a máskor egyébként könnyen járható hegyoldalak és gerincek is igencsak komoly veszélyforrásokká válhatnak (lavina, kicsúszás, hópárkány leszakadás), ezért a Magas-Retyezátban való téli túrázás kizárólag megfelelő tapasztalattal rendelkező, felkészült hegyjárók számára ajánlott.
Az alábbi útlajstrom a Retyezát turistajelzéssel ellátott útvonalainak túlnyomó részét felöleli. A felsorolt utak többségéhez kattintással megjeleníthető részletes vagy általános útleírás, illetve útvonalmetszet tartozik, valamint az összes útvonal megtekinthető GPS alapú interaktív térképünkön is. A megadott időtartamok irányadóak – természetesen egyéni kondíciótól függ, hogy ki mennyi idő alatt teljesít egy adott távot és szintet. A feltüntetett szintemelkedések és süllyedések a megadott irányra vonatkoznak.
Az útvonalhálózatban legutóbb 2012 őszén történt nagy változás: ekkor több, korábban jelzetlen ösvényt is turistajelzéssel láttak el. Így például a Pelága-rétről a Pelága-tó érintésével a Pelága-nyeregbe vezető régi pásztorösvényt immár kék pont jelzi, a Borbát-völgyi esztena felől a Zergebak-tó érintésével a Zárt kapuk gerincéléhez felkapaszkodó ösvényt pedig piros pont. Új jelzéssel látták el továbbá a Râuşor turistaközpontból a Prelucs-gerinc hátán a Retyezát-csúcsra vezető utat is (piros háromszög). Szintén a 2012-es év fejleménye a Zenóga-tó és Bukura-tó közötti két útvonalváltozat jelzéseinek változása (a Zsudele-nyergen át vezető út a korábbi piros pont helyett piros háromszög lett, míg a Szlevej-gerinc nyúlványát keresztező változatról ez utóbbi jelzés hivatalosan lekerült). A Bukura-katlan tavait körtúra formájában felfűző piros pont jelzést pedig kibővítették, így az útvonal most már a Lia-tavat is érinti. Ráadásként pedig: újra teljes hosszában szabadon járható a Rossz-völgy!
Az oldalon közölt információk naprakészen tartásában számítok a tisztelt Olvasók terepi tapasztalataira, bármilyen változás vagy kiegészítés bejelentését szívesen veszem.
Cârnic → (Pietrele) → Encián menedékház → Bukura-tó
11,5 km | 6-7 óra | +1200 m | –200 m | metszet (1) | metszet (2) | térképen
Buta-szoros → Buta-menedékház → Pelága-rét → Bukura-tó
14,8 km | 8-9 óra | +1500 m | -350 m | metszet | térképen
Pietrele → (Fenyvesek tava) → Gáles-tó → Nagy-csúcs nyerge → Nagy-csúcs
7,5 km | 3½-4½ óra | +1050 m | -100 m | metszet (1) | metszet (2) | térképen
Pietrele → Stânişoara-völgy → Retyezát-nyereg → Retyezát-csúcs
6 km | 4-4½ óra | +1000 m | metszet | térképen
Bukura-csúcs → Bukura-nyereg → Pelága-csúcs → Pelága-nyereg
3,6 km | 2-3 óra | +390 m | -510 m | metszet | térképen
Pelága-nyereg → Rossz-völgy → Tavacskák nyerge → Gáles-völgy
2,7 km | 1-1½ óra | +70 m | -380 m | metszet | térképen
Bukura-tó → Kapu-tó → Bukura-csúcs → Retyezát-csúcs
4,5 km | 3½-4 óra | +600 m | -100 m | metszet | térképen
Bukura-tó → Pelága-csúcs → Papusa-csúcs → Kusztura-csúcs
7,5 km | 5½-6 óra | +950 m | –530 m | metszet | térképen
Gura Apei → Lepusnyik-völgy → Pelága-rét → Pelága-tó → Pelága-nyereg
23 km | 8-9 óra | +1205 m | metszet | térképen
Papusa-csúcs → Zárt kapuk éle → Nagy-csúcs nyerge [→ Balája-rét]
1,9 km | 1½-2½ óra | +150 m | -270 m | metszet | térképen
Baléja-rét → Borbát-völgyi esztena → Kusztura-ablak
14,8 km | 7-8 óra | +1000 m | -200 m | metszet | térképen
Puj → Borbát-völgyi esztena → Zergebak-tó → Zárt kapuk éle
34,5 km | 10-12 óra | +1850 m | metszet | térképen
Ha hasznosnak találod az itt található túraleírásokat és megteheted, támogasd a retyezat.ro fenntartását és fejlesztését hűtőmágnes vásárlással, adományozással, vagy utasbiztosítás kötésével!
A jelzés a Hátszeg és Petrozsény közötti DN66-os (E79-es) főútról indul délnyugat felé, aszfaltozott úton, Puj (Pui) község keleti végében. Itt egy tábla is jelzi az út kezdetét, ami a sátrazóhelyet 7-8, a Zárt kapukat pedig 9-10 órányira írja. Egy kanyar után elhagyjuk a falu végét jelző táblát, és enyhén emelkedve haladunk tovább a patakkal azonos nevű falu, Borbátvíz (Râu Bărbat) és Urik (Uric) felé vezető, kedves fasorral szegélyezett bekötőúton. Tőlünk jobbra, néhány száz méterre a Borbátvíz kanyarog a Sztrigy folyó felé. Borbátvíz falun egyenesen áthaladunk, majd az utolsó házaktól kb. 1 km múlva egy jelzőtábla nélküli útelágazáshoz érünk, ahol jobbra, Hobica (Hobiţa) felé kell továbbmennünk. A Borbátvíz hídja után máris a faluban találjuk magunkat. Utunk előbb bal, majd jobbkanyart véve a település „központjába” vezet, ahol több utca fut össze. Ebben az elágazásban turistajelzéses tábla segíti az eligazodást. Jobb kéz felé itt indul a Baléja-rétre vezető kék háromszög, mi azonban balra folytatjuk, az immár burkolat nélküli úton. A falut elhagyva elmegyünk egy vízmű telep mellett, majd hamarosan beérünk a Borbátvíz immár meredekebb hegyoldalakkal szegélyezett, kanyargós völgyébe. Mivel az úton jelentős erdészeti forgalom zajlik, ezért elég jól karban tartják. Óvatos vezetéssel személyautóval is jól járható, egészen a Borbát-völgyi esztena alatti parkolóig (2017. augusztusi állapot). Az út jellege nagyjából egyöntetű: szép erdős, sziklás hegyoldalak között követjük a patakot – csak jó nagy adag kitartásra van szükségünk a sok-sok kilométerhez. Nagy ritkán, úgy átlagosan 5 km-enként a sziklafalon egy-egy régi jelzés erősíti meg, hogy jó helyen járunk, de az út teljesen egyértelmű ezek nélkül is. A völgy bejáratától számítva összesen kétszer keresztezzük a Borbátvíz medrét, a második híd után lépünk be a nemzeti park táblával jelzett területére. Favágókkal ezután már nem találkozunk.
A Borbát-völgyi esztena előtt egy kisebb parkoló található, padokkal és néhány információs táblával a parkról (melyeket olvashatatlanra szívott már ki a nap). Innen egy széles fahídon újból átmegyünk a patak jobb (déli) oldalára, és egy kis kacskaringón felkaptatunk magához az esztenához, ahol a nyári szezonban nagyban folyik a birkatenyésztés. A pásztorkutyáktól ne ijedjünk meg, nem bántanak, csak félelmetesek. A pásztorok viszont segítőkészek, ráadásul lehet tőlük friss tejet és sajtot vásárolni. Az esztena kapuin egy jobbkanyarral áthaladva nagy, kövekkel bőségesen megszórt mezőre érünk. Idáig is el lehet jönni autóval – legalábbis láttunk már itt autót –, de talán szerencsésebb az előbb említett parkolóban hagyni. Sok térkép ezt a mezőt jelöli sátrazóhelyként, de a „Loc de campare” feliratú tábla tovább, a Salvamont-védkunyhó mellett található, és tény, hogy itt közelebb van a patak és az annak túlsó (északi) oldalán lévő vízvételi lehetőség is (amit akár a bivakház mögött, akár a jelzést követve kicsit feljebb, a patak felett átvezető fatörzseken átegyensúlyozva lehet megközelíteni); sőt talán kicsit szélvédettebb is a hely, mivel egy kisebb letörés mögött, közvetlenül az erdő szélén található.
Az út folytatásához az imént említett felső átkelőt használva jutunk a patak bal (északi) oldalára, ahol rögtön elágazáshoz érkezünk: jobbra kanyarodik el a Baléja-rét felé vezető kék háromszög, mi azonban inkább egyenesen, enyhén balra tartva a piros pont jelzést követjük tovább. Eleinte toronyiránt felfelé haladunk a fenyőerdőben, majd később balra fordulva kicsit enyhül az emelkedés üteme. Az ösvényt helyenként nyomozni kell, a helyes irány megtartásában a fák törzsére festett régi és új jelzések segítenek. Ahogy egyre feljebb érünk, a fák között kikukkantva a völgy túloldalán megpillanthatjuk a Csomfu-vízesést, melynek lassan egy szintbe érünk a tetejével. Mire megszoknánk a kényelmesebb haladást, utunk jobbra fordulva ismét erőteljes kapaszkodásba kezd: ezúttal jellemzően sörösrekesz méretű sziklákon lépdelünk felfelé (a köveken időnként megint keresni kell a jelzéseket). A meredek emelkedő végén újabb jobbkanyarral északkeletnek fordulunk, és egy kis tisztás (jobbra hevenyészett pásztorhajlék) után elérjük a törpefenyőket. Ezeket is magunk mögött hagyva – ezúttal erőteljes balfordulóval (jó tájékozódási pontként szolgál egy villámsújtotta magányos fenyő kiszáradt váza) – felülről fogunk megkerülni egy nagy sziklamezőt, amelynek tetejéről szép kilátást kapunk az egész völgyfőre. A déli fekvésű lejtő szikláit délutánra megmelegíti a nyári nap, ezért, ha nem trappolunk túl hangosan, itt akár napozó viperával is van esélyünk találkozni. Egy újabb törpefenyő folton áthatolva gázlón keresztezzük a Zergebak-tóból aláfolyó patakot, majd a tófalon felkapaszkodva nemsokára magát a tavat is elérjük, ahol megcsodálhatjuk a mesebeli kis szigetet. Felettünk már jól látszik a Zárt kapuk déli (az északinál valamivel barátságosabb, de azért elég zordon) gerince.
A tónak hátat fordítva indulunk tovább nyugat felé egy intenzíven emelkedő, füves teraszon, a Zergebak-tető jellegzetes bevágódásából lefutó kőtörmelékes csúszópálya irányába, amit feljebb keresztezünk is. A katlan hatalmas sziklákkal borított tölcsérjében lényegében egy jobbos (óramutató járásával megegyező) spirált leírva emelkedünk felfelé. A jelzések meglehetősen változatosak: hol frissek, hol régiek, hol kicsik, hol nagyok, hol halványpirosak szegély nélkül, hol élénkvörösek fehér szegéllyel. Mindenesetre a kiterjedt kőtengeren folyamatosan figyelnünk kell, hogy észrevegyük a következőt. Útjelző oszlopok nincsenek, ezért hó alatt, illetve ködös időben csak az érzéseinkre vagy a GPS-re hagyatkozhatunk. A kőtengert magunk mögött hagyva ismét füves terepre érünk, ahol újra kirajzolódik az ösvény nyomvonala. Rövid ideig ezen a magashegyi gyepsávon oldalazunk tovább, majd ösvényünk élesen visszafordul balra, és meredek kapaszkodóval a kb. 40 m-re felettünk lévő gerinc felé vezet fel. Ezen a részen nincs igazán kitaposva, ráadásul csak egy-két ősrégi, lekopott jelzés látható a szélein lévő sziklákon, ha nagyon figyelünk. Kapaszkodni nem nagyon lehet mibe, legfeljebb a fűcsomókba, legyünk óvatosak. Miután leküzdöttük az emelkedőt, a Zárt kapuk valamivel jobban kitaposott ösvényére, vagyis az északi gerincen futó piros sáv jelzésre bukkanunk ki – utunk végpontjához érkeztünk. Érdemes megjegyezni, hogy a gerincen haladókat erről az elágazásról semmilyen felirat vagy tábla nem tájékoztatja – jegyezzük meg jól a helyet, ha visszafelé is ezen az útvonalon szeretnénk leereszkedni.
Télen az út tó feletti szakasza kicsúszás- és lavinaveszélyessége miatt nem ajánlott!
Utoljára frissítve: 2017/09/26
Râuşor → (Retyezát-tengerszem) → Lolája-nyereg
4,3 km | 3-3½ óra | +1000 m | -10 m | metszet | térképen
Râuşor → Raszka-völgy → Prelucs-gerinc → Retyezát-csúcs
7,6 km | 3½-4 óra | +1250 m | metszet | térképen
Paltina-nyereg → Jorgován-kő → Buta-nyereg → Kusztura [→ Făgeţel-nyereg]
14 km | 5-6 óra | +950 m | -450 m | metszet | térképen
Zsil-völgy → Piule-Plésa gerinc → Szkorota-nyereg → Buta-menedékház
11,9 km | 7-8 óra | +1200 m | -560 m | metszet | térképen
Zsil-völgy → Szkorota-völgy → Szkorota-nyereg → Buta-menedékház
7,6 km | 3-4 óra | +810 m | -340 m | metszet | térképen
Câmpuşel-vadászház → Jorgován-kő → Paltina-nyereg → Berhina-rét
9,6 km | 5-6 óra | +950 m | -900 m | metszet | térképen
Retyezát túrakalauz – könyvajánló
A hegység önálló felfedezéséhez igyekszik segítséget nyújtani két kötetre bontott, konkrét túraajánlatokat bemutató Retyezát túrakalauzom, melynek első, túlnyomórészt egynapos felfedező túrákat tartalmazó kötete megrendelhető.
A részletes, fotókkal illusztrált útleírásokat informatív szintgörbék és útvonalvázlatok egészítik ki. Méret és kialakítás tekintetében a könyv túrazsákban vagy kabátzsebben is kényelmesen elférő, kimondottan terepi felhasználásra szánt, praktikus darab.
×