Vasárnaptól szerdáig volt szerencsém négy napot a Retyezátban tölteni, spirituális önreflexív távolsági teljesítménytúra keretében. Piskiig az oda- és a visszautazáshoz is a kiváló Ister EuroNightot választottam, onnan Csefere-vonattal mentem Pujig. Pujból vasárnap hajnalban indulva felsétáltam a Baléja-rétre, ami őszintén szólva kissé lehangoló volt. Itt eredetileg azt terveztem, hogy felfedezem, le lehet-e menni a régi térképeken jelölt úton a Murgusa-patak völgyébe, vagyis azon keresztül a Borbát-völgybe. De ehhez ismeretlen terepen nem is biztosan létező utat kellett volna keresnem nagy szintkülönbséggel, úgyhogy végül úgy döntöttem, inkább másnapra tartogatom az erőmet. Amikor is az egész jól jelölt és nagyon szép, kellemes (csak elég hosszú) kék háromszögön továbbmentem a hegy belseje felé a Borbát-völgyi esztenáig. Az útnak az utolsó / első, tehát Borbát-völgyfőhöz közelebbi kb. 1 km-e sajnos nagyon nehezen követhető, a jelzések gyakorlatilag teljesen eltűntek, az aljnövényzet benőtte. Itt a trükk annyi, hogy pontosan az addigi irányt kell követni. A Borbát-völgyi esztena körüli sátrazóhely nagyon bájos, közvetlen a patak mellett, van közel forrás, mosdási lehetőség, a Salvamont nyitva lévő bivakháza stb. (Mondjuk a sátorállítás fő kérdése itt sem a szélvédelem meg ilyesmi, hanem az, hogy inkább a sátor alatti vagy előtti egy négyzetméteren ne legyen birka-, ló-, szamár-, tehén-, zerge-, mormota-, medve- vagy emberszar, dehát ez már csak a Retyezát. :-)) A Csomfu-vízesés tíz perces romantikus séta, esti levezetésnek tökéletes. Miután így két nap alatt sikerült kb. 35 km-t és +1700m szintet megtennem teljes menetfelszereléssel, harmadik napra pihentető gerinctúrás-csúcstámadós napot szerveztem magamnak. :-) Kusztura-ablak, Kis Papusa, Papusa, Zárt kapuk, Nagy-csúcs (nem végig), vissza félig a Zárt kapukon, leereszkedés a Zergebak-tóhoz, majd a sátorhoz. (A Nagy-csúcsról nem sokkal a csúcs alatt visszafordultam, tényleg eléggé kitett az a gerinc, és hát kilátás is, csúcs is volt már aznapra, egyedül is voltam, még a Zárt kapukra is tartalékolni kellett a mászószerencsét, szóval nem erőltettem.) Mindezek után úgy tűnt, nincs számomra lehetetlen, így evidensnek tűnt, hogy negyednap végigsétálok a Borbátvíz völgyén Pujig (kb. 31 km az állomásig a digitális térkép szerint). Sikerült is, és így három nappal később már a járásomra sem mondják, hogy jaj de furcsa. De a vállam még eléggé sajog. (Itthon hagytam a hátizsák derékszíját, öreg hiba volt, többet nem követem el.) A családom itthon végig a medvék miatt izgult, és valószínűleg tényleg ők a vidék legveszélyesebb állatai, de a legfélelmetesebbek biztosan a pásztorkutyák. Amikor egyszerre hatan csaholnak és vicsorognak fél méterre az ember seggében. Persze okos kutyák, nem harapnak, és ez csak azt jelenti az ő nyelvükön, hogy légyszi ne bántsd a birkáinkat. De azért nehéz ilyenkor faarccal átsétálni köztük, na. Pedig azt kell csinálni, élesben is volt alkalmam gyakorolni, majdnem minden nap. A Zergebak-tó alatti déli lejtő szikláin láttam egy viperát is eliszkolni a lépteim elől. Mindent egybevetve csodás volt, fizikailag alaposan kikészítettem magam, megvolt a spirituális önreflexió :-), ja, és végig gyönyörű időm volt, szikrázó napsütés, első délután egy kis szemerkélő eső a Baléján, meg éjjelente némi eső, de utolsó éjszaka még az se, utolsó hajnalban szárazon pakoltam el a sátrat. (Adminnak küldtem GPS-trekket és képeket további szíves használatra, tehát remélhetőleg a kék háromszög ezen szakasza majd az itteni térképen is megjelenik.)
Téma: Négy nap a keleti oldalon (Megtekintve 8163 alkalommal)
