Most jöttem megb a Retyezátból

[Laci61]

Tisztelt Fórum,

Már egy ideje terveztük az utat, hogy meglátogatjuk a Retyezát hegységet.
Most eljutottunk.
Az előkészitést májusban kezdtük, interneten keresve szálláshelyeket, elsősorban panziókat.

A szervezés során, valamint a teljes kirándulás folyamán az erről a honlapról letöltött információkat, leirásokat és útmutatásokat használtuk, nagy segitségünkre voltak, köszönet értük. Ezért gondoltam, hogy én is megosztok néhány gondolatot, hátha hasznos lesz valakinek a jövöben.

Végül Rau de Mori falu egyik panzióját (a Pensiunea Mara) választottuk. A helyzet az, hogy már nem sátras barangolós korban vagyunk, de akkor is meg akartuk nézni a hegyet.
A panzió szerintem megfefelő, az ellátás kérésre reggeli, vagy félpanzió (reggeli + vacsora) a megállapodott időben. Sajnos a tulajdonos nem beszél magyarul, de a mi esetünkben ez nem volt gond.

Ami a hegyet illeti:
első nap felmentünk autóval a Rausor túristakomplexumig, majd onnan a Retyezát csúcs irányába sétáltunk vagy két-három órát.
Másnap:
A panzió tulajdonosával egyeztetve béreltünk egy mikrobúszt sofőrrel, hogy felvigyen minket (hatan voltunk, négy felnőtt és két majdnem felnőtt gyerek) a Poiana Pelegii (1633 m) parkolóheklyig, ugyanis idáig lehet autóval és bármilyen más motoros járművel legbeljebb jutni a Nemzeti Parkba. Az út vagy 70 km volt, két órát vett igénybe, ebből a nemzeti park fizető kapujától számitva volt egy óra húsz perc. A kapunál fizetni kell, 5 RON fejenként és 7 RON az autóra, azonban ezek a belépők hét nap tartózkodást biztositanak.
A nemzeti parkon belül az út rossz, rosszabb, és még rosszabb minősitésű-állapotú, ahogy haladunk előre.
A lényeg, hogy sikerült a kirándulásunk, feljutottunk a Bukura tóhoz, igaz, hogy nem a táblára kiirt 1 1/2 - 2 óra alatt, lett abból 3 is. Visszafelé már 1 1/2 óra alatt teljesietettük az utat. A visszaúton sajnos elkapott egy rendes hegyi eső, igy kicsit kellemetlenebbül ért véget a nap, de azért nem bántuk nagyon.
A hegy csodálatos, a látvány gyönyörű, megérte a kirándulás.

Csak jótanácsként irnám, hogy aki egybapos kirándulást tervez a Bukura tóhoz, vagy más ilyesmi rövidebb utat akar megtenni, érdemesebb helyben egyautót bérelnie sofőrrel, aki ismeri az utat és nem sajnálja a járművét azokra az utakra vinni. Nekünk a 10 személyes mikrobúsz egy napra (9-kor indultunk, este 6-ra érkewztünk vissza a szállásunkra) 220 RON volt, kb 50 EUR. Ilyen áron láttam a neten (és majdsnem le is foglaltam egy napra) off-road kirándulások szervezését a Buta menedékház környékére 6 fős terepjáróval, de a Retyezát déli, Zsil-völgyi oldaláról való indulással.

Ha esetleg fényképeket is küldhetek, irjátok meg, küldök néhány friss, augusztus 3-4-i képet.

Elnézést kérek, ha egy kicsit össze-vissza irtam, legközelebb biztos jobb lesz.

Üdvözlettel,
Dénes László

[admin]

Kedves László!

Köszönjük a friss információkat és a tippet! A fényképek ügyében hamarosan jelentkezem e-mailben.

Üdvözlettel: Budai Péter

[leitnor]

Augusztus 12 és 19 között voltunk a hegyen. Tavaly szeptemberben voltunk, ezért ahhoz voltam szokva, hogy a Poiana Pelegii-n 5-6, a Bucura tó partján 3-4 sátor van. Ehhez képest óriási tumultus volt. A rét és a Bucura tó közötti túraösvény eszméletlen forgalmas volt. Egymást érték a túristák, alig győztem bunezolni 

Ami említésre méltó - azon túl, hogy a hegy még mindig gyönyörű - :
- valami lehetett a vizekkel, mert többektől is hallottunk hányásos rosszulléteket úgy a Poiana Pelegiin, mint a Bucura tónál.
- a Lapusnicul Mare völgyében alkalmunk volt összefutni egy macival. Nem voltunk teljesen felkészülve a találkozásra ezért nem bántuk, hogy a patak és legalább 1 km választott el bennünket egymástól. (képet majd teszek fel)

[Samptomas]

Sziasztok!

Tegnap jöttünk haza. Az Enciánban szálltunk meg. Hétfőtől tegnapig voltunk. Nagyon jó időt fogtunk ki, mindössze kedd este, mire a szállásra értünk a napi túráról, kezdődött egy nagy eső, ami kb. fél órán át tartott. Azon kívül 60%-ban napsütés, meleg. A napi túrákra pulóver azért kell mert 5 percenként is változott az idő. Egyszer melegünk volt, utána fáztunk, fel-le vettük a pulóvert.  Békéscsabáról 8.30-kor indultunk kocsival. Odafele, Máriaradnán, Nagyboldogasszony ünnepe miatt fél órás dugó. Utána megnéztük Solymos várát. Sikerült a Zeykfalvi templomba is bejutni: A fakerítés mellett (amely a templomkertbe vezet) a kapuban állt egy öreg görbebotos bácsi, ő mutatta, hogy itt kell felmenni a templomhoz, majd hozta a kulcsot. Bent vakuzni nem szabad. Az Árpád-kori freskók kopottak, de a rájuk írt cirill betűs feliratok frissebbek (látszik, hogy utólag lett ráírva, hamisítás!) Este 7-kor (már román idő szerint) értünk a Carnichoz, befizettük a parkolási díjat (20 lej 4 éjszaka) meg a belépőt. Vigyázat: ránk akartak tukmálni 25 lejért Retyezát térképet, de az semmit nem ér (három román hölgy megjárta: fent, beszélgetés közben összehasonlítottuk a mi Dimap-osunkkal, kiderült, hogy több út is hiányzik róla) A Dimap-os a jó. Vaksötétbe (két fejlámpa 7 főre) rengeteg cuccal megrakodva éjjel 11-re értünk az Enciánba. Később azon csodálkoztunk, hogy tudtunk feljutni baleset nélkül. Nagyon sziklás-köves az út, nagy pakkokkal óvatosan! Tényleg csak a legszükségesebbet szabad vinni, mert itt minden deka számít
Első nap a Bukura-tóig mentünk, a nyeregbe feljutás 2-300 m-es szakasza a legkeményebb. Vizet vételeztünk a ház mellett, majd a csapat egyik felével tettünk egy kört a piros pont és a sárga csík jelzéseken (tavak körútja kb. 1,5 óra). Második nap megmásztok a Peleaga-t a Bukura nyeregből. Vissza a Rossz-völgyön át mentünk. Reggel a háznál egy csíkszeredai lány Eszter sokat segített a tájékozódásban. Tehát: A piros sávon kell leereszkedni a csúcsról a völgybe. Amikor teljesen leértünk egy üres fém karót kell keresni (ezen lehetett a Rossz-völgy útirány tábla) Innen a pásztorjelzések (egymásra pakolt kövek) 20-30 m-ként mutatják az irányt. Néha látni a köveken a sárga háromszöget. A táj sejtelmes, vadregényes. A törpefenyvesben nehezen lehet haladni, de jól követhető. Az erdőben már látni a háromszögeket. A házhoz vezető piros kereszt letérőt az erdőben, szintén egy karó mutatja. A tetején van egy Cabana Pietrele-Valea Rea tábla. Alatta látni két furatot: Ez volt a piros kereszttel táblája ház felé. A táblánál balra kell fordulni. A fákon látni a felszegelt fehér lapkákat a piros kereszttel. A következő kereszteződés a főútvonalra a (kék csík, kék háromszög) a patakon való átkelés után van pár méterre. A kék sávú út mellett egy fél köbméternyi kőrakás mutatja. Nem lehet eltéveszteni. Az utolsó nap a Gáles-tóhoz mentünk. Kitérőt tettünk a Fenyők-közötti tóhoz.
A piros pont nagyon meredek a tóig. Figyelni kell, mert mi elmentünk a tó mellett, és nem vettük észre, vissza kellett fordulni. Amikor kiírva látjuk egy nagy sziklán a Gáles tavat, és az útirányt, onnan jobbra pár méterre van a Fenyők-közötti tó.
Visszafelé az őraljaboldogfalvi templomot néztük meg először. Egy román srác hozta a kulcsot a templomhoz, nem tudott magyarul. A templomban viszont csak magyar nyelvű könyvek voltak kirakva! Utána Vajdahunyad vára jött. A belépő már 10 lej, a fényképezés plusz 5 lej. A magyar könyvesbolt már sajnos nem volt nyitva (a bejárattól jobbra szemben az árkádsoron), de a bazársoron egy zetelakai bácsitól 10 lejért nagy kürtöskalácsot vettünk. A bazársoron az első árus fekete hajú molett hölgy szintén korondi magyar, de magyar feliratos váras relikvia kevés van.
Este 10-re értünk Csabára. Hát ennyi.

Üdv:

Tamás

[admin]

Ez egy részletes beszámoló volt, köszönjük!

A Rossz-völgyet ígérem én is pontosabban leírom majd a turistautaknál. A bejárását viszont én fordítva ajánlom, mert így a túra első felére jut az esetleges bolyongás, a hazaút pedig jelzett úton vezet.

Legközelebbre ajánlom a Szlevej-gerincet (jelzetlen ösvény). Egyetlen ponton kell egy picit sziklát mászni (2-3 m szintet), de odafigyeléssel megoldható, a panoráma pedig végig fenséges.

Üdv: Péter

[jan]

Ismerősöm augusztus 20. és 27. között volt a Retyezátban a családjával, s olyan szerencséjük volt, hogy a Valea Rea völgyben (a sokat emlegetett sárga jelzés), az aprófenyős régióban medvét láttak!

A medve egész közel, pár tíz méterre volt, és észre is vette őket, de - miután egy üvöltéssel még jól rájuk ijesztett - megfordult, és menekülőre vette a dolgot.

Vagyis megéri megküzdeni a kevésbé karbantartott úttal, hiszen cserébe a Valea Rea a legérintetlenebb, legvadregényesebb az északi völgyek között (más turistával is ritkán találkozni) és ha szerencsénk van, medvét is láthatunk!:)

[admin]

No, akkor ez duplán szerencse volt! 

[mezot]

Sziasztok!

2013. február 23-26-ig voltunk fent a hegyen, párommal, 5 hónapos kislányunkkal és egy barátunkkal.
Autóval Crnic-ig, szállás a Pietrelén. A hétvégi melegfront miatt kb. 1500m-ig is olvadt, Crnicre hólánc nélkül el lehet jutni autóval, de azért feljebb van még hó bőven. A felsőbb régiókban nagyon erős déli szél mellett stabilan fagyott. Itt átlagosan kb. 1,5m hóra lehet számítani de a nagy szélben a hófúvás miatt ez erősen változik.  Az erdős övet elhagyva nincs kitaposott nyom még a Pietrele völgyben sem, hótalp nélkül max. az Enciánig lehet  feljutni. Amíg fent voltunk kétszer próbálkoztunk meg komolyabban a heggyel.
Először a Stanisoara völgyben az extrém szél és a hófúvás miatti igen kis látótávolság meghátrálásra kényszerített kb. 1800m magasságban.
Másnap pihenős babázós napot tartottunk szikrázó napsütésben és szélcsendben (!!!), az Enciánig sétálva...
Harmadnap lényegében az elsőhöz hasonló embertpróbáló körülmények között ketten a Pietrele völgyben haladva a Bukura hágó oldalában kb. 2180m-ig felküzdöttük magunkat, mikor hirtelen a pár méteres látótávolság kb. 20 méterre nőtt és megpillantottuk a fejünk fölött csüngő áthajló hópárkányt a gerincen, mely vízszintesen kb. 4m-t lógott át. Ezen a ponton mivel a kissé instabil lejtő miatt oldalazni nem akartunk és a rossz látási viszonyok miatt a gerincet távolabb nem tudtuk szemügyre venni a visszafordulás mellett döntöttünk. (Utólag is úgy gondolom, hogy helyesen..) Még aznap este gond nélkül leereszkedtünk és az éjszaka folyamán hazaértünk Szegedre.
Észrevételeim azok számára akik mostanában készülnek a Retyezátra:
 -  Nuksóra falu felső végénél egy behajtani tilos táblát helyeztek el és egy "Lezárt út" feliratot. Reméljük csak ideiglenesen... Mi nem vettük komolyan és felhajtottunk Crnic-ig.
  -  A Pietrelén van egy pár igényesen rendben tartott 4 fős szoba a kis házakban, kályhával felszerelve. A büfé üzemel 8-11 és 14-21 között. A szállás ára 30 Lej/fő ebben a tüzifa benne van. Bejelentkezni lehet telefonon de ez legfeljebb hétvégi érkezésnél szükséges.  Angolul teljesen jól beszél a házinéni.
  -  A völgyekben a haladáshoz feltétlenül hótalp kell 1700m felett.
  -  Aki csúcstámadással próbálkozik, most ne hagyja otthon az iránytűt, csákányt, kötelet (hágóvasra nem volt szükségünk de a gerincen lehet, hogy kell).
  -  A miénkhez hasonlóan rossz látási viszonyok mellett csak helyismerettel rendelkező mászóknak javaslom a továbbhaladást.
  -  Érdemes figyelni az említett hópárkányt különösen, ha a hőmérséklet emelkedik.

Összefoglalva, nagyon jól éreztük magunkat és mindenkinek ajánlom most a túrát, hátha kifogtok egy szélcsendes tiszta napot. A terep mindenesetre nagyon komoly... Ki-ki vérmérséklete és tapasztalata szerint válogathat a kihívásokban és az élményekben.

Üdvözlettel: Tamás
 

[admin]

Köszönjük a részletes és informatív beszámolót! A 4 méterre kihajló hópárkány nem semmi... Szerencsétek volt hogy megmutatta magát, és szerintem is helyes döntés volt a hátraarc. Most ebben a hirtelen tavaszban a Magas-Tátrából is egyre-másra jönnek a hírek lavinabalesetekről.