Üzenetek megjelenítése
1
Hírek és beszámolók / Re:Most jöttem megb a Retyezátból
« Dátum: 2011. augusztus 20. - 16:41:35 »
Sziasztok!
Tegnap jöttünk haza. Az Enciánban szálltunk meg. Hétfőtől tegnapig voltunk. Nagyon jó időt fogtunk ki, mindössze kedd este, mire a szállásra értünk a napi túráról, kezdődött egy nagy eső, ami kb. fél órán át tartott. Azon kívül 60%-ban napsütés, meleg. A napi túrákra pulóver azért kell mert 5 percenként is változott az idő. Egyszer melegünk volt, utána fáztunk, fel-le vettük a pulóvert. Békéscsabáról 8.30-kor indultunk kocsival. Odafele, Máriaradnán, Nagyboldogasszony ünnepe miatt fél órás dugó. Utána megnéztük Solymos várát. Sikerült a Zeykfalvi templomba is bejutni: A fakerítés mellett (amely a templomkertbe vezet) a kapuban állt egy öreg görbebotos bácsi, ő mutatta, hogy itt kell felmenni a templomhoz, majd hozta a kulcsot. Bent vakuzni nem szabad. Az Árpád-kori freskók kopottak, de a rájuk írt cirill betűs feliratok frissebbek (látszik, hogy utólag lett ráírva, hamisítás!) Este 7-kor (már román idő szerint) értünk a Carnichoz, befizettük a parkolási díjat (20 lej 4 éjszaka) meg a belépőt. Vigyázat: ránk akartak tukmálni 25 lejért Retyezát térképet, de az semmit nem ér (három román hölgy megjárta: fent, beszélgetés közben összehasonlítottuk a mi Dimap-osunkkal, kiderült, hogy több út is hiányzik róla) A Dimap-os a jó. Vaksötétbe (két fejlámpa 7 főre) rengeteg cuccal megrakodva éjjel 11-re értünk az Enciánba. Később azon csodálkoztunk, hogy tudtunk feljutni baleset nélkül. Nagyon sziklás-köves az út, nagy pakkokkal óvatosan! Tényleg csak a legszükségesebbet szabad vinni, mert itt minden deka számít
Első nap a Bukura-tóig mentünk, a nyeregbe feljutás 2-300 m-es szakasza a legkeményebb. Vizet vételeztünk a ház mellett, majd a csapat egyik felével tettünk egy kört a piros pont és a sárga csík jelzéseken (tavak körútja kb. 1,5 óra). Második nap megmásztok a Peleaga-t a Bukura nyeregből. Vissza a Rossz-völgyön át mentünk. Reggel a háznál egy csíkszeredai lány Eszter sokat segített a tájékozódásban. Tehát: A piros sávon kell leereszkedni a csúcsról a völgybe. Amikor teljesen leértünk egy üres fém karót kell keresni (ezen lehetett a Rossz-völgy útirány tábla) Innen a pásztorjelzések (egymásra pakolt kövek) 20-30 m-ként mutatják az irányt. Néha látni a köveken a sárga háromszöget. A táj sejtelmes, vadregényes. A törpefenyvesben nehezen lehet haladni, de jól követhető. Az erdőben már látni a háromszögeket. A házhoz vezető piros kereszt letérőt az erdőben, szintén egy karó mutatja. A tetején van egy Cabana Pietrele-Valea Rea tábla. Alatta látni két furatot: Ez volt a piros kereszttel táblája ház felé. A táblánál balra kell fordulni. A fákon látni a felszegelt fehér lapkákat a piros kereszttel. A következő kereszteződés a főútvonalra a (kék csík, kék háromszög) a patakon való átkelés után van pár méterre. A kék sávú út mellett egy fél köbméternyi kőrakás mutatja. Nem lehet eltéveszteni. Az utolsó nap a Gáles-tóhoz mentünk. Kitérőt tettünk a Fenyők-közötti tóhoz.
A piros pont nagyon meredek a tóig. Figyelni kell, mert mi elmentünk a tó mellett, és nem vettük észre, vissza kellett fordulni. Amikor kiírva látjuk egy nagy sziklán a Gáles tavat, és az útirányt, onnan jobbra pár méterre van a Fenyők-közötti tó.
Visszafelé az őraljaboldogfalvi templomot néztük meg először. Egy román srác hozta a kulcsot a templomhoz, nem tudott magyarul. A templomban viszont csak magyar nyelvű könyvek voltak kirakva! Utána Vajdahunyad vára jött. A belépő már 10 lej, a fényképezés plusz 5 lej. A magyar könyvesbolt már sajnos nem volt nyitva (a bejárattól jobbra szemben az árkádsoron), de a bazársoron egy zetelakai bácsitól 10 lejért nagy kürtöskalácsot vettünk. A bazársoron az első árus fekete hajú molett hölgy szintén korondi magyar, de magyar feliratos váras relikvia kevés van.
Este 10-re értünk Csabára. Hát ennyi.
Üdv:
Tamás
Tegnap jöttünk haza. Az Enciánban szálltunk meg. Hétfőtől tegnapig voltunk. Nagyon jó időt fogtunk ki, mindössze kedd este, mire a szállásra értünk a napi túráról, kezdődött egy nagy eső, ami kb. fél órán át tartott. Azon kívül 60%-ban napsütés, meleg. A napi túrákra pulóver azért kell mert 5 percenként is változott az idő. Egyszer melegünk volt, utána fáztunk, fel-le vettük a pulóvert. Békéscsabáról 8.30-kor indultunk kocsival. Odafele, Máriaradnán, Nagyboldogasszony ünnepe miatt fél órás dugó. Utána megnéztük Solymos várát. Sikerült a Zeykfalvi templomba is bejutni: A fakerítés mellett (amely a templomkertbe vezet) a kapuban állt egy öreg görbebotos bácsi, ő mutatta, hogy itt kell felmenni a templomhoz, majd hozta a kulcsot. Bent vakuzni nem szabad. Az Árpád-kori freskók kopottak, de a rájuk írt cirill betűs feliratok frissebbek (látszik, hogy utólag lett ráírva, hamisítás!) Este 7-kor (már román idő szerint) értünk a Carnichoz, befizettük a parkolási díjat (20 lej 4 éjszaka) meg a belépőt. Vigyázat: ránk akartak tukmálni 25 lejért Retyezát térképet, de az semmit nem ér (három román hölgy megjárta: fent, beszélgetés közben összehasonlítottuk a mi Dimap-osunkkal, kiderült, hogy több út is hiányzik róla) A Dimap-os a jó. Vaksötétbe (két fejlámpa 7 főre) rengeteg cuccal megrakodva éjjel 11-re értünk az Enciánba. Később azon csodálkoztunk, hogy tudtunk feljutni baleset nélkül. Nagyon sziklás-köves az út, nagy pakkokkal óvatosan! Tényleg csak a legszükségesebbet szabad vinni, mert itt minden deka számít
Első nap a Bukura-tóig mentünk, a nyeregbe feljutás 2-300 m-es szakasza a legkeményebb. Vizet vételeztünk a ház mellett, majd a csapat egyik felével tettünk egy kört a piros pont és a sárga csík jelzéseken (tavak körútja kb. 1,5 óra). Második nap megmásztok a Peleaga-t a Bukura nyeregből. Vissza a Rossz-völgyön át mentünk. Reggel a háznál egy csíkszeredai lány Eszter sokat segített a tájékozódásban. Tehát: A piros sávon kell leereszkedni a csúcsról a völgybe. Amikor teljesen leértünk egy üres fém karót kell keresni (ezen lehetett a Rossz-völgy útirány tábla) Innen a pásztorjelzések (egymásra pakolt kövek) 20-30 m-ként mutatják az irányt. Néha látni a köveken a sárga háromszöget. A táj sejtelmes, vadregényes. A törpefenyvesben nehezen lehet haladni, de jól követhető. Az erdőben már látni a háromszögeket. A házhoz vezető piros kereszt letérőt az erdőben, szintén egy karó mutatja. A tetején van egy Cabana Pietrele-Valea Rea tábla. Alatta látni két furatot: Ez volt a piros kereszttel táblája ház felé. A táblánál balra kell fordulni. A fákon látni a felszegelt fehér lapkákat a piros kereszttel. A következő kereszteződés a főútvonalra a (kék csík, kék háromszög) a patakon való átkelés után van pár méterre. A kék sávú út mellett egy fél köbméternyi kőrakás mutatja. Nem lehet eltéveszteni. Az utolsó nap a Gáles-tóhoz mentünk. Kitérőt tettünk a Fenyők-közötti tóhoz.
A piros pont nagyon meredek a tóig. Figyelni kell, mert mi elmentünk a tó mellett, és nem vettük észre, vissza kellett fordulni. Amikor kiírva látjuk egy nagy sziklán a Gáles tavat, és az útirányt, onnan jobbra pár méterre van a Fenyők-közötti tó.
Visszafelé az őraljaboldogfalvi templomot néztük meg először. Egy román srác hozta a kulcsot a templomhoz, nem tudott magyarul. A templomban viszont csak magyar nyelvű könyvek voltak kirakva!
Utána Vajdahunyad vára jött. A belépő már 10 lej, a fényképezés plusz 5 lej. A magyar könyvesbolt már sajnos nem volt nyitva (a bejárattól jobbra szemben az árkádsoron), de a bazársoron egy zetelakai bácsitól 10 lejért nagy kürtöskalácsot vettünk. A bazársoron az első árus fekete hajú molett hölgy szintén korondi magyar, de magyar feliratos váras relikvia kevés van.Este 10-re értünk Csabára. Hát ennyi.
Üdv:
Tamás