Üzenetek megjelenítése
1
Hírek és beszámolók / Most jöttem megb a Retyezátból
« Dátum: 2010. augusztus 12. - 15:17:31 »
Tisztelt Fórum,
Már egy ideje terveztük az utat, hogy meglátogatjuk a Retyezát hegységet.
Most eljutottunk.
Az előkészitést májusban kezdtük, interneten keresve szálláshelyeket, elsősorban panziókat.
A szervezés során, valamint a teljes kirándulás folyamán az erről a honlapról letöltött információkat, leirásokat és útmutatásokat használtuk, nagy segitségünkre voltak, köszönet értük. Ezért gondoltam, hogy én is megosztok néhány gondolatot, hátha hasznos lesz valakinek a jövöben.
Végül Rau de Mori falu egyik panzióját (a Pensiunea Mara) választottuk. A helyzet az, hogy már nem sátras barangolós korban vagyunk, de akkor is meg akartuk nézni a hegyet.
A panzió szerintem megfefelő, az ellátás kérésre reggeli, vagy félpanzió (reggeli + vacsora) a megállapodott időben. Sajnos a tulajdonos nem beszél magyarul, de a mi esetünkben ez nem volt gond.
Ami a hegyet illeti:
első nap felmentünk autóval a Rausor túristakomplexumig, majd onnan a Retyezát csúcs irányába sétáltunk vagy két-három órát.
Másnap:
A panzió tulajdonosával egyeztetve béreltünk egy mikrobúszt sofőrrel, hogy felvigyen minket (hatan voltunk, négy felnőtt és két majdnem felnőtt gyerek) a Poiana Pelegii (1633 m) parkolóheklyig, ugyanis idáig lehet autóval és bármilyen más motoros járművel legbeljebb jutni a Nemzeti Parkba. Az út vagy 70 km volt, két órát vett igénybe, ebből a nemzeti park fizető kapujától számitva volt egy óra húsz perc. A kapunál fizetni kell, 5 RON fejenként és 7 RON az autóra, azonban ezek a belépők hét nap tartózkodást biztositanak.
A nemzeti parkon belül az út rossz, rosszabb, és még rosszabb minősitésű-állapotú, ahogy haladunk előre.
A lényeg, hogy sikerült a kirándulásunk, feljutottunk a Bukura tóhoz, igaz, hogy nem a táblára kiirt 1 1/2 - 2 óra alatt, lett abból 3 is. Visszafelé már 1 1/2 óra alatt teljesietettük az utat. A visszaúton sajnos elkapott egy rendes hegyi eső, igy kicsit kellemetlenebbül ért véget a nap, de azért nem bántuk nagyon.
A hegy csodálatos, a látvány gyönyörű, megérte a kirándulás.
Csak jótanácsként irnám, hogy aki egybapos kirándulást tervez a Bukura tóhoz, vagy más ilyesmi rövidebb utat akar megtenni, érdemesebb helyben egyautót bérelnie sofőrrel, aki ismeri az utat és nem sajnálja a járművét azokra az utakra vinni. Nekünk a 10 személyes mikrobúsz egy napra (9-kor indultunk, este 6-ra érkewztünk vissza a szállásunkra) 220 RON volt, kb 50 EUR. Ilyen áron láttam a neten (és majdsnem le is foglaltam egy napra) off-road kirándulások szervezését a Buta menedékház környékére 6 fős terepjáróval, de a Retyezát déli, Zsil-völgyi oldaláról való indulással.
Ha esetleg fényképeket is küldhetek, irjátok meg, küldök néhány friss, augusztus 3-4-i képet.
Elnézést kérek, ha egy kicsit össze-vissza irtam, legközelebb biztos jobb lesz.
Üdvözlettel,
Dénes László
Már egy ideje terveztük az utat, hogy meglátogatjuk a Retyezát hegységet.
Most eljutottunk.
Az előkészitést májusban kezdtük, interneten keresve szálláshelyeket, elsősorban panziókat.
A szervezés során, valamint a teljes kirándulás folyamán az erről a honlapról letöltött információkat, leirásokat és útmutatásokat használtuk, nagy segitségünkre voltak, köszönet értük. Ezért gondoltam, hogy én is megosztok néhány gondolatot, hátha hasznos lesz valakinek a jövöben.
Végül Rau de Mori falu egyik panzióját (a Pensiunea Mara) választottuk. A helyzet az, hogy már nem sátras barangolós korban vagyunk, de akkor is meg akartuk nézni a hegyet.
A panzió szerintem megfefelő, az ellátás kérésre reggeli, vagy félpanzió (reggeli + vacsora) a megállapodott időben. Sajnos a tulajdonos nem beszél magyarul, de a mi esetünkben ez nem volt gond.
Ami a hegyet illeti:
első nap felmentünk autóval a Rausor túristakomplexumig, majd onnan a Retyezát csúcs irányába sétáltunk vagy két-három órát.
Másnap:
A panzió tulajdonosával egyeztetve béreltünk egy mikrobúszt sofőrrel, hogy felvigyen minket (hatan voltunk, négy felnőtt és két majdnem felnőtt gyerek) a Poiana Pelegii (1633 m) parkolóheklyig, ugyanis idáig lehet autóval és bármilyen más motoros járművel legbeljebb jutni a Nemzeti Parkba. Az út vagy 70 km volt, két órát vett igénybe, ebből a nemzeti park fizető kapujától számitva volt egy óra húsz perc. A kapunál fizetni kell, 5 RON fejenként és 7 RON az autóra, azonban ezek a belépők hét nap tartózkodást biztositanak.
A nemzeti parkon belül az út rossz, rosszabb, és még rosszabb minősitésű-állapotú, ahogy haladunk előre.
A lényeg, hogy sikerült a kirándulásunk, feljutottunk a Bukura tóhoz, igaz, hogy nem a táblára kiirt 1 1/2 - 2 óra alatt, lett abból 3 is. Visszafelé már 1 1/2 óra alatt teljesietettük az utat. A visszaúton sajnos elkapott egy rendes hegyi eső, igy kicsit kellemetlenebbül ért véget a nap, de azért nem bántuk nagyon.
A hegy csodálatos, a látvány gyönyörű, megérte a kirándulás.
Csak jótanácsként irnám, hogy aki egybapos kirándulást tervez a Bukura tóhoz, vagy más ilyesmi rövidebb utat akar megtenni, érdemesebb helyben egyautót bérelnie sofőrrel, aki ismeri az utat és nem sajnálja a járművét azokra az utakra vinni. Nekünk a 10 személyes mikrobúsz egy napra (9-kor indultunk, este 6-ra érkewztünk vissza a szállásunkra) 220 RON volt, kb 50 EUR. Ilyen áron láttam a neten (és majdsnem le is foglaltam egy napra) off-road kirándulások szervezését a Buta menedékház környékére 6 fős terepjáróval, de a Retyezát déli, Zsil-völgyi oldaláról való indulással.
Ha esetleg fényképeket is küldhetek, irjátok meg, küldök néhány friss, augusztus 3-4-i képet.
Elnézést kérek, ha egy kicsit össze-vissza irtam, legközelebb biztos jobb lesz.
Üdvözlettel,
Dénes László